Szeparációs szorongás

Egy 26 hónapos kislány édesanyja vagyok, és nagyon elkeseredett. Van már egy nagyobb lányom, aki 13 éves, tehát már rendelkezem némi tapasztalattal, és úgy gondolom, a kisebb gyermekem elég labilis érzelmileg. Ragaszkodó, és már szinte uralkodó – vagy csak a helyzetet ismerete fel, hogy anya azonnal ugrik.

 

Szóval az igazi gondom nem is ez a túlzott köldökzsinór-kötődés, hanem nem tudom a gyermekemet magára hagyni 1 percre se, mert amint a játékból felállok, csak egy pohár vízért is, ő azonnal a sarkára ül, és ingerli a punciját. Tudom, hogy létezik gyermekkori önkielégítés, de már az őrületbe kerget vele. Már több mint egy éve észrevettük, de mára már ott tartunk, ha magára marad csak egy fél percre is, máris azonnal elkezdi, addig csinálja még el nem zsibbad a kis lába, utána jön és közli, hogy fáj a lába és punizott. Ha kiviszem a játszótérre, akkor nem csinálja, de amint beléptünk itthon az ajtón, azonnal.

 

Olvastam róla, már fórumokban is, hogy lelki eredetű – és tényleg elég zárkózott, visszahúzódó, szopja az ujjacskáját, gyakran tekergeti a hajamat is. Nem nagyon kezdeményez gyerekekkel sem játékot, és ha bárhol vagyunk, gyerekfoglalkozáson, szomszédban, sehol nem a gyerekekkel játszik, ott is a megszokott kérés: Anya, gyere. Nem tudom, hogy összefüggésben van-e vagy nem, de nekem terhesség alatt seduxent kellett szednem. Tudom, hogy levélben nem lehet kezelni senkit, de jelen pillanatban nem áll módomban szakrendelést felkeresnem. Mert gyermekkori asztmája is van, és most arra kell helyeznem a hangsúlyt, és sajnos a gyesből sok mindenre nem futja. Ha viszont lehetősége van arra, ha csak pár sorban is leírna valami megoldó javaslatot, vagy addig, míg el nem jutunk a rendelésre, valami áthidaló megoldást, azt a segítséget megköszönném.

Minden megoldásra nyitott vagyok, csak kérem, segítsen!

Köszönettel:

P. K.

 


 

Kedves P. K.!

Köszönöm bizalmát. Megpróbálok, így levélben segíteni, azonban nem közöl információt az Önök családjáról, a kislány életében jelentős körülményeket és személyeket illetően. Ez megnehezíti a dolgomat, hiszen önmagában az Ön által leírt tünetet nagyon nehéz értelmezni, több dolgot is jelezhet. A leírtak alapján én is úgy gondolom, hogy az Ön által megfigyelt jelenség valóban önkielégítés. Bár a gyermekekkel kapcsolatos szakkönyvek valóban kisebb hangsúllyal tárgyalják ezt a jelenséget, előfordulását megfigyelték már csecsemő korban is.

 

Amennyiben a fizikai irritációt (pl. viszketést próbál megszűntetni, túl melege van a pelenkában, irritálja a ruha anyaga, dörzsöli a combját a patent stb.) kizárjuk, és más organikus ok sincs a háttérben (a kiválasztószervek, genitáliák épek), akkor a jelenség emocionális, pszichológiai hátterét lenne érdemes megnézni.

 

Szeretném hangsúlyozni, hogy az anamnézis és családi adatokra vonatkozó ismereteim hiányában általánosságban tudok csak elképzelhető okokat mondani. Az önkielégítés a saját test ingerlésével kiváltott izgalmi állapot, melyet, mint könnyen elérhető örömforrást fel szoktak fedezni a gyerekek, már a csecsemőkorban is. Ez tehát semmilyen módon nem tekinthető kóros jegynek, vagy szokatlan jelenségnek. Azonban az Ön által leírtak alapján ennek a viselkedésnek a gyakorisága és az intenzitása az, ami elgondolkodtató. Az önkielégítés mint örömforrás, vigasztalás jelenik meg a gyerekek életében. Az Ön kislánya estében fokozott ez a saját maga által kiváltott örömérzet keresése. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az édesanya és a tágabb környezet milyen mértékben elégíti ki a kislány szeretetre, odafigyelésre és biztonságra való igényét? Hogyan telnek a napjaik? Mennyire játszik szerepet az együtt töltött minőségi idő, a közös játék, a testi érintés, babusgatás a mindennapi rutinban? A kezelésére a figyelemeltereléses módszer jól alkalmazható és hatékony. Azonban érdemes lenne azon elgondolkodnia, hogy milyen figyelmet, örömöt, vigaszt igyekszik pótolni a kislány? Lehetnek-e olyan feszültségek a családi légkörben, melyet a kislány megérez? Nagyon jó, hogy idejekorán észrevette, hogy a kislánya viselkedése valami fontosat jelez.

 

Ha gondolja, az együtt gondolkodásban, a jelenség kialakulásában szerepet játszó tényezők feltárásában és kezelésében egy szülőkonzultációs alkalom keretében tudok segíteni.


Üdvözlettel:
Deliága Éva

 

Vissza az előző oldalra

 

Támogatja a Joomla!. Designed by: Free Joomla Template, what is mailing list. Valid XHTML and CSS.